A The Wall-al zárult az újrakiadás-sorozat

2012 februárjában lezárult a Pink Floyd együttes életművének újrakiadás-sorozata: a “Why Pink Floyd…?” című széria utolsó részeként a The Wall (A Fal) című album elérhető többféle változatban, ritkaságokkal. A The Wall újrakiadásának Immersion változata hét darab CD-ből állt és a doboz tartalmazott egy DVD-t is: ezen szerepel egy összeállítás az 1980-as turnéról, egy dokumentumfilm Behind The Wall címen, valamint egy most először megjelent kivonat Roger Waterstől, a zenekar alapítójától, énekes-basszusgitárosától a lemez eredeti demó- és munkapéldány-felvételeivel

Rákerült az Immersionre David Gilmournak, a zenekar gitáros-énekesének a Comfortably Numb és a Run Like Hell című dalhoz készített eredeti demója is. Az Immersion és a háromlemezes Experience kiadás egyaránt tartalmazza az Another Brick In The Wall Part 1 ritka felvételét. A most megjelenő harmadik verzió, a Collectors kiadás két 180 grammos vinyl lemezből áll.

Roger Waters 1978-ban, a Pink Floyd Animals című lemezéhez kapcsolódó turnéját követően találta ki a The Wall végleges koncepcióját és gyakorlatilag egyedül írta meg az egész anyagot. A dupla album részben egy önéletrajzi történet egy kitalált rocksztárról, Pinkről, aki visszatekint élete korábbi szakaszaira és reflektál a hírnév és a siker kihatásaira. Az albumból 1982-ben Alan Parker rendezésében legendás film is készült.

“A lemez megjelenése óta eltelt évtizedekben rájöttem arra, hogy akkori félelmeim olyan aggályok allegóriájaként szolgálhatnak, mint a nacionalizmus, a rasszizmus, a szexizmus vagy a vallás” – mondta néhány évvel ezelőtt Roger Waters.

A tizenegyedik Pink Floyd albumot, a The Wall-t 1979-ben vették fel Franciaországban, New Yorkban és Los Angelesben Bob Ezrin társproducer és James Guthrie hangmérnök közreműködésével. A háttérvokálokat a Pink Floyd saját londoni Britannia Row Stúdiójában a londoni Islington Green School diákjai énekelték fel az Another Brick In The Wall Part 2-ra, amely kislemezen egymillió példányban kelt el.

A The Wall című dupla album 1979 novemberi megjelenése után 15 hétig vezette az amerikai slágerlistát, azóta több mint 30 millió példányban kelt el, ezzel minden idők húsz legnagyobb számban eladott albuma között található. Az anyag az albumlisták élén volt Franciaországban, Németországban, Svédországban és Ausztráliában is.

A lemezt csupán 31 alkalommal játszotta színpadon a Pink Floyd az 1980-81-es nagy-britanniai és amerikai turnéján. Ezen kívül 1990-ben Berlinben, a berlini fal leomlását ünnepelve adta elő az anyagot Roger Waters több ismert zenész, köztük a Scorpions, Cindy Lauper, Bryan Adams és Van Morrison társaságában. Ezt a produkciót félmillió néző látta a helyszínen, a Potsdamer Platzon és mintegy száz millióan nézték tévén keresztül a világ többi részén.

Roger Waters 2010-ben, a megjelenés harmincadik évfordulója kapcsán aztán világkörüli turnéra indult a The Wall-lal. A koncertsorozat 2013 júniusban a Papp László Budapest Sportarénát is érintette.

Az 1965-ben alakult Pink Floyd hosszú – ám szünetekkel tűzdelt – pályafutása során 200 millió albumot adott el és a pszichedelikus rock legfontosabb együttese lett az évek során. A basszusgitáros-énekes 1985-ben feloszlatta a csapatot, ezután jogvita kezdődött közte és a többi tag között a név használatáért; a Pink Floydot végül David Gilmour gitáros, Nick Mason dobos és Richard Wright billentyűs vitte tovább. Ők és Waters egyetlen alkalommal, 2005 júliusában álltak újra össze a londoni Live 8 koncerten. Az induláskor meghatározó tag, Syd Barrett 2006-ban, Wright 2008 szeptemberében hunyt el.Pink Floyd ‘A fal’Azokban a nyugat-európai mozikban, ahol Spielberg “E. T.”-jét vagy a Walt Disney stúdióban készült “Tron”-t vetítették, nem volt gond a bevétel. Ez a két film az 1982-es esztendő sikerlistájának élén állt. Nyomukban volt persze egy harmadik is. “The Wall”, “A fal” című produkció. Alan Marshall volt a producer. A film 12 millió dollárt került. A sajtó a Pink Floyd névtől volt hangos.

Az együttes közel húszéves működése alatt több rekordot döntött meg. Pedig 1965-ben, a Beatles árnyékában nem úgy indultak, hogy valamikor majd egyedül és letaszíthatatlanul maradnak a csúcson. Négy cambridge-i középiskolás, Syd Barret, Nick Mason, Rick Wright és Roger Waters azzal a szándékkal érkezett Londonba, hogy képzőművészeti és építészeti főiskolákon tanuljanak tovább. Vasárnap délutánonként fel-felléptek abban a “Marques” klubban, ahonnan a Rolling Stones is startolt. Bemutatkozásukkor még Chuck Berry ihlette rockkal próbálkoztak, de már akkor a zene és a vizuális műfajok ötvözésével kísérleteztek. Első szólókoncertjükön, az UFO-klubban eljátszották Barret “Arnold Layne” című számát, amelyet a londoni rádió erotikus és szexuális torzulásokkal teli témája miatt betiltott.1969-től sorra jelentek meg lemezeik, és pályájukon az sem okozott törést, hogy tagcserére kényszerültek. Megváltak Syd Barrettől, akinek a helyén játszó Dave Gilmourt ugyan nem tartották túlságosan invenciózus zenésznek, viszont kevésbé érzékeny volt mint a menthetetlenül narkomán Barret. A Hyde Parkban százezres közönség előtt koncerteznek, a kor jelentős underground zenekara, a Jethro Tull társaságában. Pszichedelikus látomásokat interpretáló, különleges hanghatásokra épülő szűk dallamvilágú zenéjükhöz először a világon használták az Anzimuth Coordinator amellyel elsőként produkáltak hangversenyeiken kvadrofon hangzást. Az első ilyen berendezést ellopták, de készült egy második, amelyet 1969-ben a Royal Festival Hall-beli koncerten használtak.

1973 fontos dátum: megjelent a “Dark Side óf The Moon”, “A hold sötét oldala” című albumuk, amelynek minősítésére a kritikusok alig találtak dicsérő jelzőket. Ez a lemez azóta is a legtekintélyesebb amerikai zenei szaklap, a Billboard. kétszázas listáján található. Egy évvel később a “Wish you were here”,  “Bárcsak itt lehetnél” hasonló siker, de az “Animals”-ot “Állatok” hűvösen fogadták és ez elkedvetlenítette a Pink Floydot.

1979 novemberéig senki sem tudta mi, van velük. Ekkor újabb kettős albummal jelentkeztek. Címe: “The Wall”. Az angol sajtó némi nemzeti büszkeséggel a popkorszak legnagyobb teljesítményének nevezte, míg az Egyesült Államokban irigyen mindössze az évtized legjobb albumaként emlegették.

“A fal” a szakmai elismerések mellett páratlan üzleti siker is volt. Több mint harminc héten át vezette a slágerlistákat, hatszoros platinaalbum és  legalább 500 millió dollár bevételt hozott a Pink Floydnak. Minden földrészen kiadták, Magyarországon is egyszer néhány óráig kapható volt, de például a Dél-afrikai Köztársaságban megtiltották forgalmazását, dalait a rádióban sem játszhatták.

A körülbelül nyolcvan percnyi zeneanyag négy fő részre oszlik. Témája a magányosság és a kommunikáció hiánya. Valamennyi felvételt elektronikus hatáselemekkel elért zörejek, sejtelmes kopogások és telefonbeszélgetések kötnek össze, s ezek nem hagynak kétséget a Pink Floyd és a világ reménytelenül technokrata beállítottságáról. Elidegenedés, félelem, neurózis, nyomasztó emlékek. Nincsenek álmok, nincsenek távlatok, sőt még a kitörés reménye sincs meg, hiszen az embereket születésük pillanatától falak veszik körül. A lemez mondanivalója talán szerénynek mondható, ráadásul nem sok új gondolatot tartalmaz, mégis az egységes szerkezetű, hol lágy ívelésű, hol heroikus zene rendkívül hatásos. Immár a harmadik évtizede a műfaj etalonja.